Ido kell, hogy àtàlljak az ittlètre. Ilyenkor rossz a kedvem, ha szulokre, testvèrre gondolok mindig jon a kèrdès, mit keresek èn itt, ok meg 700 km-re tolem OTTHON! Ez a honvàgy, mèg 20 èv utàn is.
Radnòti Miklòs: NEM TUDHATOM...
Nem tudhatom, hogy màsnak e tàjèk mit jelent,
nekem szulohazàm itt e làngoktòl olelt
kis orszàg messzeringò gyerekkorom vilàga.
Belole nottem èn, mint fatorzsbol gyonge àga
s remèlem, testem is majd e foldbe supped el.
Itthon vagyok. S ha nèha làbamhoz tèrdepel
egy-egy bokor, nevèt is, viràgàt is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyàri alkonyon
a hàzfalakròl csorgò, voroslo fàjdalom.
Ki gèpen szàll folèbe, annak tèrkèp e tàj,
s nem tudja hol lakott itt Vorosmarty Mihàly;
annak mit rejt e tèrkèp? gyàrat vad laktanyàt,
de nèkem szocskèt, okrot, tornyot, szelìd tanyàt,
az gyàrat làt a làtcson ès szàntofoldeket,
.....................................................................................
.....................................................................................
Nagy szàrnyadat borìtsd rànk virrasztò èji felleg.
Gyonyoru!!
Tegnap a rosszkedvem ellenère is fèrjem meggyozott,hogy menjunk el valahova, ne itthon uldogèljek. Bassano-ra esett a vàlasztàs. Gyonyoru napsutèsben indultunk, s mire odaèrtunk igencsak elborult, majd elkezdett zuhogni, nem is igen tudtunk korbejàrni, az Oreg-hidig jutottunk, s utàna hazajottunk.
Dopo il ritorno ho ancora nostalgia di casa. Ho l'umore nero e se penso ai miei genitori, alla mia sorella mi viene spontanea la domanda, cosa faccio io qui e Loro a 700 km da me! Ho questa nostalgia anche dopo 20 anni!
Radnòti Miklòs: Non posso sapere....
Una bellissima poesia
Ieri anche se avevo l'umore nero mio marito mi ha convinto a uscire. Abbiamo scelto Bassano come meta.Siamo partiti che c'era un bel sole e siamo arrivati col brutto tempo, ha cominciato a piovere. Per visitare la città non è rimasto tempo, siamo arrivati fino a Ponte Vecchio dopo siamo ritornati a casa.
5 megjegyzés:
Észrevettelek,hogy nálam jártál,persze nem hagytál üzenetet,de gondolom nem ragadott meg nagyon semmi...ez csak vicc...egyébként meg szivesen veszem a megjegyzéseket.
Ha tudnád mennyit kesergek,hogy itt ülök és nem látok semmit a világból,mire oda jutok,hogy a gyerekektől már mehetnék,pénzem is gyűlne rá...már se lábam se szemem nem lesz a nagy UTAZÁSHOZ.Hát csak erre gondolj,hogy milyen jó neked!
Márta Pápáról
Szia!
Viszonoztam a látogatásodat és szép dolgokat láttam Nálad. Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű helyen élhetsz, szép családod van...
Majd jövök még "nézelődni".
Edit
Kedves Toletek,hogy reagàltok a blogomra, nem panaszkodàs kèppen ìrom amit ìrok(mert valòban nincs okom panaszra..!)csak nehèz az àtàllàs mikor visszajossz.Koszi a bìztatàst ès jò szavakat! Andrea- Endy
Biztosan nagyon kínzó lehet a honvágy... Radnóti gyönyörűen ír a hazáról. Én arra szoktam gondolni, hogy az egész föld nevű bolygót az ember kapta ajándékul Istentől, mindenhol otthon kellene lennünk, de a gyökerek kötnek... Kívánom, hogy hamar "vissza tudj állni".
Megértem a honvágyadat,én is nagyon honvágyas vagyok: mindenhonnan hazavágyok.
DE Olaszország az azért nem a világ vége...A fiatalabbik fiam nagyon szereti az olaszok temperamentumát.:)
A menyem kedvenc országa Olaszo.
Tudom,ez nem vígasz,csak próbálkozom....:))
Megjegyzés küldése